Az Egyesült Királyság sós mocsarai kulcsszerepet játszanak a klímaváltozás elleni küzdelemben

Az Egyesült Királyság sóstőjei rendkívül fontos szerepet játszanak a klímaváltozás elleni harcban, mivel jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt képesek megkötni a talajukban lévő iszaprétegekben. Ezt állítja a WWF legújabb jelentése, amely felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a területek, bár sok esetben elhanyagoltak és a mezőgazdaság miatt jelentős részük elveszett, kulcsszereplői a természetes ökoszisztéma fenntartásának. A WWF most arra ösztönzi a brit kormányt, hogy a sóstőket vegyék fel az ország hivatalos szén-dioxid-kibocsátási és -megkötési nyilvántartásába, remélve, hogy ez a lépés további ösztönzést ad a területek helyreállítására és védelmére.

A WWF kutatói a brit Ökológiai és Hidrológiai Központ tudósaival együttműködve a Hesketh Out Marsh nevű sóstőn telepítettek napelemmel működő üvegházhatású gázmonitorozó állomásokat. Ez a terület az Északnyugat-Angliában található, és az RSPB, az állatvédelmi szervezet gondozásában áll. Az állomások által gyűjtött adatok elemzése során kiderült, hogy a növények nyáron több szén-dioxidot „lélegeznek be”, mint amennyit télen kibocsátanak. Ez a megállapítás összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek a sóstő iszapjában lévő szén mennyiségét mérték.

A kutatók a kísérlethez egy 2,5 méter magas, állványcsövekből készült toronyra rögzítették az analitikai berendezéseket. Mivel a területet rendszeresen elönti a tenger, a torony védelmet nyújt a sós víz és a törmelék ellen. Tom Brook, a WWF óceáni konzervációs szakértője vezetésével a kutatók a combig érő fűben haladtak a kísérlet helyszínére. Alacsony vízállásnál a tengert nem látni a fűtenger mögött, de a terület tele van lebegő fákkal és műanyag hulladékkal, sőt, a közelben egy felborult csónak is látható.

Tom Brook elmondta, hogy a növények tavasszal és nyáron olyan gyorsan nőnek, hogy szinte egymásra halmozódnak, ami hozzájárul a szén megkötéséhez a talajban. Míg a fákról általában tudjuk, hogy hogyan kötnek meg szén-dioxidot, itt a sóstő iszapja ugyanezt a feladatot látja el. A WWF első évének eredményeit a „Brit Sóstő Fontossága” című jelentésben publikálta, amelyet egy biztosítótársasággal közösen adtak ki, hogy megértsék, ezek a területek hogyan védik meg az otthonokat a parti árvizektől.

A jelentés rávilágít, hogy az Egyesült Királyság területének körülbelül 85%-át elvesztette a sóstő területeknek 1860 óta, mivel sok területet mezőgazdasági célokra lecsapoltak. A Hesketh Out Marsh esetében a területet sikerült helyreállítani; az RSPB megvásárolta és újból elöntötte árapály vízével. Jelenleg, a késő tavaszi időszakban, a terület tele van madárélettel. Különböző fajok, például a gémek, osztrigafogók és fekete farokú godwitok, az iszapban keresnek táplálékot, és fészkelnek a lagúnák és patakok közötti földterületeken.

A kutatók remélik, hogy az eredmények segítenek megerősíteni a sóstők helyreállításának és védelmének fontosságát, mint természetes árvízvédelmi zónákat, amelyek emellett szén-dioxidot is tárolnak. Alex Pigott, a Hesketh Out Marsh RSPB gondnoka hangsúlyozta, hogy az iszap rendkívül fontos, mivel „szolgáltató állomásként” funkcionál a madarak számára. A különböző formájú csőrök segítségével a madarak a hullámzó iszapban táplálkoznak, így a sóstők nemcsak a klímaváltozás elleni küzdelemben játszanak szerepet, hanem a biodiverzitás fenntartásában is. Kiemelte, hogy minden egyes helyreállított élőhely jelentős nyereség a természet számára.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c9dq9xwd97no