Kolumbia szélfarmjai: ígéretek és kihívások az őslakos közösség számára

José Luis Iguarán, a La Guajira északi részén élő Wayuu indián közösség tagja, nap mint nap szembesül a térség megváltozott arculatával. Otthona előtt tíz hatalmas szélturbina emelkedik ki a kaktuszokkal borított tájból, és a Karib-tenger felé mutat. A Wayuu népcsoport évszázadok óta él ezen a száraz félszigeten, ahol kecskéket gondoztak, földműveléssel foglalkoztak, sót bányásztak és halásztak. La Guajira nemcsak Kolumbia legszárazabb területe, hanem az ország legnagyobb szélerőmű-építkezéseinek középpontja is lett, ami a fosszilis energiahordozókról való áttérés szimbóluma. Azonban ez a zöld energia iránti ambíció sok nehézséggel találkozott, mivel az itt élő közösségek számára a területük szorosan összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való mély kapcsolatukkal.

Iguarán elmondja, hogy az új szélturbinák megjelenése gyökeresen megváltoztatta a tájat, amelyet eddig ismertek. „Felébredsz, és hirtelen már nem látod a fákat. Ehelyett a turbinák látványa és zaja fogad” – mondja. Közössége most megosztja földjét a Guajira 1 néven ismert szélerőművel, amely Kolumbia egyik működő szélerőműve. Jelenleg további 15 szélerőmű építése zajlik La Guajira területén, és terveik között szerepel még számos új projekt is. „Éjszaka a turbinák zajai zavarják az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá. A Wayuu nép, amely körülbelül 380 000 főből áll Kolumbiában, és Venezuelába is kiterjed, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmok a szellemi világ hidataként szolgálnak, ahol üzeneteket kapnak az őseiktől, amelyeket a családon belül értelmeznek.

Bár Iguarán elismeri, hogy a Guajira 1 szélerőmű valamilyen mértékben javította közössége életkörülményeit, mint például tiszta ivóvízhez való hozzáférés és jobb utak építése, a helyi lakosságot érintő problémák is felmerültek. Az Isagen, a projekt mögött álló kolumbiai cég, évente díjat fizet három helyi közösségnek a szélerőmű működéséért, valamint a villamosenergia-bevételek egy százalékát és a szénkibocsátás-csökkentési kreditek 20%-át is. Ezek a hitelek olyan vállalatok számára vásárolhatók meg, amelyek szeretnék kiegyenlíteni szén-dioxid-kibocsátásukat. Iguarán úgy véli, hogy az ilyen energia-projektek elengedhetetlenek Kolumbia második legszegényebb régiójának fejlődéséhez.

Azonban nem mindenki osztja ezt az optimizmust. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki Cabo de la Vela tengerparti falujában él, aggodalmát fejezi ki a szélerőművek közösségeken belüli megosztottságával kapcsolatban. Jelenleg a saját közössége is konzultációkat folytat egy közeli szélerőmű építése miatt, és már látta, hogy mások panaszt tettek az átláthatóság hiánya, a nem megfelelő kártalanítás, a kulturális normák tiszteletben tartásának elmaradása és a korrupció miatt. „Rossz tárgyalások születnek, és az adott források nincsenek jól kezelve a helyiek által” – mondja. Ezek a problémák konfliktusokat okoznak az energiaipari cégekkel, és belső feszültségeket is generálnak a Wayuu közösségek között. Egyesek ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárják őket a potenciális előnyöket hozó tárgyalásokból.

Joanna Barney, az Indepaz kolumbiai gondolkodóintézet környezetvédelmi, energia- és közösségi igazgatója rámutat, hogy a zöld energia automatikusan nem jelent jót. A kutatások során kiderült, hogy Kolumbiában nincs megfelelő jogi keret az ökológiai és társadalmi hatások megfelelő értékelésére. Decemberben a spanyol EDP Renováveis cég leállította két szélerőmű építési terveit La Guajira területén, mivel a projektek gazdaságilag nem voltak életképesek, amit a helyi közösségek számának megduplázódása is indokolt. Az EDP döntése következett a másik olasz multinacionális cég, az Enel távozásából is, amelyet állandó tiltakozások miatt kényszerült elhagyni.

A szélerőművek, mint a Guajira 1, sok esetben útlezárásokkal és támadásokkal szembesültek, ami a helyi közösségek szokásos tiltakozási formája. Az Indepaz intézet dokumentált olyan eseteket, amikor a helyi közösségek között feszültségek és erőszak alakult ki a szomszédos szélerőművek miatt. Wieldler Guerra kolumbiai antropológus szerint a Wayuu és a szélerőműcégek között éles szakadék tátong. „Két világ beszélget, de nem tudják megérteni egymást” – mondja. A Wayuu számára a szél nem csupán egy természeti jelenség, hanem emberek, mitológiai lények, akiket tiszteletben kell tartani. Ezzel szemben a cégek és a kormány a szelet erőforrásként kezelik, amelyet a környezeti fejlődés érdekében hasznosítanak.

Bár Kolumbiában az áramellátás viszonylag tiszta, a helyi közösségek továbbra is szenvednek az állam elhanyagoltsága miatt, hiszen az oktatás és az egészségügy rossz állapotban van. A helyiek számára a víz beszerzése is nehézkes, sokan órákat gyalogolnak, hogy esővízgyűjtőkből hozzanak vizet. Laguna közössége egy kis sótalanító üzemet üzemeltet, amely friss vizet termel, és azt szeretné, ha a közelben épülő szélerőmű cég bővítené ezt az üzemet, hogy még többen részesülhessenek az előnyökből. A jövő a tiszta energia felé mutat, azonban sok Wayuu számára a fényes jövő ígérete mögött ott rejlik a félelem, hogy a helyiek maradnak a sötétségben, miközben a termelt energiát másutt használják fel.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo