
Zoológiai születésű hiúz: képes lesz-e alkalmazkodni a vadonhoz?
Ahogy a ketrec ajtaja kinyílik, a hiúz óvatosan szimatol a levegőben, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, majd lassan megteszi első lépéseit a szabadság felé Németország Fekete-erdőjében. A Cornwallban, egy állatkertben született hiúz története különleges, hiszen ő lehet az első olyan macska, amelyet sikeresen szabadon engednek a vadonba az Egyesült Királyságból. Általában az állatkertekben született és ott nevelkedett állatok nem kerülnek vissza a természetbe, mivel nem rendelkeznek a szükséges túlélési készségekkel, vagy túlságosan hozzászoktak az emberi interakcióhoz. Azonban a nőstény hiúzok hiánya az európai tenyésztési programban különös helyzetet teremtett, amely lehetővé tette, hogy a Newquay Állatkertből származó hiúz egyedi kérést kapjon.
A hiúzt Németországba szállították, ahol a következő hónapokban egy zárt területen figyelik, hogy mennyire alkalmas a kihívásra. A BBC stábja figyelemmel kísérte, ahogy a hiúzt egy teherautóra pakolják, ami délnyugat-Németország felé indult. Két nappal később már a német földön álltak, ahol a hiúz egy 1200 négyzetméteres kifutóba került. John Meek, a Newquay Állatkert munkatársa is jelen volt, és látta, ahogy a hiúz óvatosan lép be új otthonába. „Nagy fiú vagyok, de könnyek szöktek a szemembe,” mondta. „Manapság az állatkertek nem arra valók, hogy állatokat zárjanak kalitkába. Azért vannak, hogy megőrizzék a fajokat. Ez pedig a megőrzés cselekvésben megnyilvánuló példája.”
Európa erdeiben már több ezer hiúz él szabadon, de a génállományuk növelése érdekében új hiúzok bevezetésére is szükség van, különösen Közép-Európában. A hiúzt, amely nem hivatalosan „nagy macskának” számít, akár 30 kilogrammra is megnőhet, és szarvasokat vadászik táplálékért. Az Egyesült Királyságban egykor őshonos volt, de évszázadokkal ezelőtt kipusztult. A brit szarvaspopulációk jelenlegi rekordmagassága miatt többen is felvetették a hiúz visszatelepítésének ötletét.
Dina Gebhardt, a Berni Állatkert hiúz-tenyésztési koordinátora, mosolyogva mondta, hogy „alapvetően én vagyok a Tinder a zoo-ból született hiúzok számára.” Ő volt az, aki SOS-t küldött a Newquay hiúzért. Dina feladata, hogy összepárosítsa a nőstény és hím hiúzokat Európa-szerte, valamint új otthonokat találjon az utódjaik számára. „A természetünk nagyon fragmentált, a vasutak, az utak és a városok miatt. Ez sok akadályt teremtett a hiúzok számára, ami inbredinghez vezetett,” magyarázza Dina.
A hiúzok visszatelepítési programja során Dina olyan fiatal hiúzokat keres, amelyeket be lehet vezetni a vadonba, hogy növeljék a számukat és javítsák a genetikai keveredést. Általában olyan hiúzokat keres, amelyeket születésüktől fogva a legminimálisabb emberi kapcsolattal neveltek, kifejezetten a szabadon engedés céljából. Tavaly azonban, Dina csalódására, különösen magas számú hím hiúz született. Egy sikeres visszatelepítési programhoz sokkal nagyobb szükség van nőstényekre, mint hímekre. Ezért Dina megkereste a Newquay Állatkertet, hogy érdeklődjön, elérhető-e a másfél éves nőstény hiúzuk.
„Természetesen azonnal igent mondtunk, ez olyan dolog, amit nagyon szeretnénk megtenni,” mondta John Meek, a Newquay Állatkert növény- és állatkurátora. A következő hónapokban a hiúzt figyelemmel kísérik, hogy rendelkezik-e a vadonban való túléléshez szükséges készségekkel. A vadászat és az áldozatok megölése nem tűnik problémának. „Ha ismered a macskákat, tudod, hogy még egy olyan macska is, amely egész életét egy szobában töltötte, képes lesz megölni egy madarat vagy egy egeret, amint kikerül a szabadba,” mondta Eva Klebelsberg, aki a Baden-Württemberg hiúz visszatelepítési programját irányítja.
Az egyik legfontosabb kérdés a Newquay hiúz jövőjével kapcsolatban az emberekkel való kapcsolata. Az állat egész életét rácsok mögött töltötte, emberek nézegetésével és gondozók általi etetéssel, így bizonyítania kell, hogy nem fog keresni további emberi interakciót. „Közép-Európa nagyon zsúfolt, és nem sok helyünk van, ahol elegendő tér áll rendelkezésre nagyobb állatok számára,” mondta Dr. Marco Roller, a Karlsruhe állatkert munkatársa. „Nem szeretnénk ember-állat konfliktusokat. Számunkra fontos, hogy ne legyenek agresszív vagy kíváncsi állatok, amelyek városokon vagy emberi települések közelében járkálnak.”
A Newquay hiúz sorsa feletti végső döntést a nyár végén hozzák meg, miután több hónapon át figyelemmel kísérik a fejlődését.

