Gazdaság,  Hírek

Ötven évvel a háború után új kihívással néz szembe Vietnam: az amerikai vámokkal

Egy forró nyári délutánon, Vietnam fővárosában, Ho Si Minh-városban, Tung Linh, egy 20 éves egyetemi hallgató, elmondta, hogy „gyakorlatilag semmit sem tud” a vérontással teli, évtizedekig tartó háborúról, amely az ország kommunista és az Egyesült Államok által támogatott déli részét állította szembe egymással. Linh nagyszülei harcoltak a háborúban, és ennek köszönhetően ma már nem félnek a repülőgépek zúgásától, ahogy őseik tették. A fiatal lány arca mellett egy kis sárga csillag volt ragasztva egy piros téglalapra, amely Vietnam zászlajának szimbóluma. A város, ahol él, éppen a háború végét ünnepelte – a kommunisták győzelmét. Ma Vietnam alapvetően más ország, mint az, ahonnan az amerikai csapatok visszavonultak. Dinamikusan fejlődő, vállalkozó szellemű ország, amely a gazdasági növekedés útjára lépett. Az autoriter kommunista vezetés a kapitalizmus irányába mozdult el, és arra törekszik, hogy Kína példáját követve megbízható gyártási központtá váljon, sőt, akár Kína alternatívájává is.

A helyzet azonban kockázatos, különösen az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború közepette, amelyben Donald Trump elnök 46%-os vámot helyezett kilátásba a délkelet-ázsiai ország ellen. Ez a lépés súlyosan veszélyeztetheti Vietnam gazdasági potenciálját. Az ország története megannyi nehézséggel terhelt: francia gyarmati uralom alatt állt, kínai vazallusként élt, és húsz évig az Egyesült Államok proxy csatatere volt. Vietnam, amely Kína mögött helyezkedik el, ismét a középpontban találja magát, mivel az Egyesült Államok megpróbálja megfékezni Peking gazdasági hatalmának növekedését.

Vietnam egy fiatal ország, ahol a medián életkor 33 év, ami jelentősen alacsonyabb, mint Thaiföldé vagy Kínáé (40 év), és sokkal fiatalabb, mint Japáné (50 év). Linh, aki közgazdaságtant és marketinget tanul, azt mondja, hogy olyan munkát szeretne, amely sikeresebbé teszi Vietnamot. „És igen, a siker nekem is fontos” – teszi hozzá mosolyogva. A város, ahol él, egy hatalmas metropolisz, 10 millió ember otthona, tele a nagyvárosok jellegzetes vonásaival: zsúfolt forgalom, felhőkarcolók, ötcsillagos szállodák és éttermek.

A város, amely 1975-ben a dél-vietnami háború végén a kommunisták kezébe került, ma már Ho Si Minh-város néven ismert, de a helyiek még mindig Saigonként hivatkoznak rá. A háború vége óta több mint két évtized telt el, és a győzelem hatalmas áldozatokkal járt: körülbelül hárommillió halott, és még több sérült. A háború alatt több bombát dobtak le Vietnamra, mint a második világháború összes hadszínterére együtt. Mégis, amikor az emberek a „újraegyesítés” évfordulóját ünneplik, kevesen beszélnek a háborúról. Linh és barátai izgalommal nézték, ahogy egy katonai teherautó elhaladt mellettük, a katonák integettek vissza.

A fiatalok, akik a jövőjüket építik, nem haragszanak az amerikaiakra. „Mi nem vagyunk mérgesek” – mondta egy lány, aki ügyvéd szeretne lenni. „A múlt volt. Most kereskedni akarunk Amerikával. Tudják, mi az a globalizáció? Tanulni szeretnénk az amerikaiaktól.” Vietnam új vezetése is hasonló ambíciókat táplál. A kormány célja, hogy csökkentse a bürokráciát, és ezzel növelje az ország versenyképességét.

Vietnam gazdasága folyamatosan növekszik, és a kormány szélesre tárta kapuit a befektetők előtt, beleértve azokat is, akiket korábban elűztek a területről. Az 1975-ös győzelem után körülbelül kétmillió dél-vietnami hagyta el az országot, sokan közülük etnikai kínaiak voltak, és csónakokkal vágtak neki a Dél-kínai-tengernek, hogy új életet kezdjenek. Ma a diaszpóra közel hatmillió emberből áll, akik az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Németországban, Japánban és Tajvanon élnek.

Vietnam tehát újra választás elé került: Amerika vagy Kína. De nem fog tudni választani, mert mindkettőre szüksége van. Kevesebb mint két héttel ezelőtt a vietnami vezetők piros szőnyeget terítettek a kínai elnök, Xi Jinping előtt, melegen üdvözölve őt. A két nagyhatalom között feszültségek vannak, és Vietnam nehéz helyzetben van, mivel megpróbálja egyensúlyozni a két ország között. Az emberek, akik valaha a dzsungelekben harcoltak, úgy tűnik, hogy már elfelejtették a múltat, de a béke fontosságát hangsúlyozzák. „Már sokat előrehaladtunk, és az emberek élete most már boldogabb és teljesebb” – mondja egy veterán, aki azt állítja, hogy a jövőre kell összpontosítani.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cjewggl0yqeo

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük